a félelem a 8. főbűn

Ma is voltam templomba... jót tesz a lelkemnek. Igaz, még nem érzem át teljesen a megtisztulást, vagy ilyesmit, de figyelem az embereket...és ami nagyon meglep, sok a fiatal. Nézem őket, és látom az áhítatot rajtuk. Fura.. És persze keresem a tekintetemmel J-t. Nincs sehol. Hiszen én látni sem akarom, ugye? Ha itt állna az ajtóm előtt, sem engedném már be. Hiszem, hogy erős vagyok és hiszem, hogy nem Ő az, akit nem rendelt a Sors, vagy Isten, vagy Karma, hívjuk bárhogy is... Már nem éles a fájdalom, csak tompán sajog, mint a lábam tette a műtét után: mikor már annyira fáj, hogy elzsibbadt. Most már van úgy, hogy egy órát sem gondolok rá...
De gyógyulok... ma jöttem haza, és a buszmegállóba állt egy magas pasi. Vagy kétszer elkaptam a pillantását, de semmi több. Nem igazán érdekelt, én zenét hallgattam és persze J-n járt az agyam. Mikor megérekezett a busza, elment mellettem, és észrevettem, hogy nagyon megbámul. Rámosolyogtam, Ő vissza. Felszállt a buszra és egy olyan ülésre ült, ahol láthatott. Végig nézett, én meg mosolyogtam, integetett is. Jókedvre derített és bár butaság, de fél órára újra kívánatos nőnek éreztem magam...
Most megint nem vagyok álmos... most megint csak Rá gondolok...
Ó és olvastam Tamás blogját. Istenem, mennyire képmutató: nekem sír a nagy szerelme után, hogy még mindig szerelmes belé és csak csettintenie kellene a lánynak, és Ő ugrana. De azért kiakad, ha a mostani barátnője nem ájul el azért, mert azt mondja neki, hogy fontos a számára. Vajon a kiscsaj tudja, hogy Tamás megcsalta? Nem is egyszer? Többek között velem is?
Tudja, hogy nem szerelmes belé Tamás? De 19 éves lévén jól formálható. Persze, Tamás gyáva, nem mert egy felnőtt, érett személyiséggel kezdeni, mert tudja, hogy nem tudná irányítani.. Tipikus... Ehh, mit bosszantom magam? Tamás a múlt. S mégis, mégis tudom, hogy ha anno őszinte lett volna velem, akkor nem ez lenne a mostani helyzet... Akkor talán felismertem volna időben, hogy mennyire fontos J... A kérdés, hogy az mennyit számított volna? Túl sok a Ha...