Megtettem. Édesek, aranyosak és egy pontig jól is szórakoztam. Meglepő, hogy Z., bármennyire is érdekes a kapcsolatunk, jobban belém lát, mint gondolná. Mint bárki gondolná.
Persze, mikor felvetődött J, elbőgtem magam, de hamar összeszedtem magam...
Szerintük túl érzékeny vagyok, és túl sok energia kell hozzám, mert sokszor vagyok szomorú...
Nagyon hiányzik. Ha valaki megmondja nekem, hogy szerelem e ez, ami néha a lábam ujjától a fejem búbjáig elönt, akkor azt megköszönném. Máskor pedig már olyan jó, hogy belenyugodtam, hogy Ő meg én nem leszünk többet együtt.
És azt sem tudom, hogy igazából akarom e, hogy valaha is együtt legyünk.
Régen éreztem ennyire szélsőséges dolgot egyszerre...
És reggel kelnem kell...többet kellene aludnom, mint múlt éjjel...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.