Talán senkinek nem fogom bevallani, de Ő hiányzik. Biztos? Még én sem tudom...
Ma olvastam egy H és P történetet. Megrígatott... Lélektánc.. már a neve is megkapó.
És iszok: életem legjobb és legfinomabb édes fehérborát. És ez még gyengébbé tesz engem...
Holnap templom. Utána mindig sokkal jobb...
Egy verset ide...
Csak Egy Szó
Szûk szobában egy gyertya ég
A világ messze, csak Te és Én
Égõ arcunk összeér
Kint hûvös árnyak, köd szitál
A hangtalan éjben senki sem jár
Csak néma imáink vágya száll
Kezedben rózsa, tiszta hófehér
De bíborban úszik majd az egész éj
Mikor könnyek között a kétség utolér
Felszáll a hajnal, gyertyánk elég
Egy utolsót lobbanva erõtelnül még
Lángja füstöt lehelve némán véget ér...
Csak egy szó hiányzik: a kimondatlan
És elmúlik minden, most hallgatsz velem
De a csendben érzem szívednek sóhaját
És látom arcodon mit tesz velem
Ez az érzés, ez a kegyetlen
Itt van mindenem egyetlen percben
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Learn Alot more 2018.01.10. 17:43:00
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.