A másik ráemelte tekintetét:
- Te csak ne sajnálj! Nincs szükségem a sajnálatodra! - válaszolta. Dühös volt és szégyenkezett, de hangja nem tükrözte érzelmeit. Érzelem. Az a keserű üresség, ami összeszorította belül, az élni nem akarás érzelem vajon?
- Nem Téged sajnállak - felelte a másik - Hanem azt, ami most vagy. Amit érzel. Amit teszel. Sajnálom a helyzetet, amibe kerültél.
A másik nem szólt semmit. Nem nézett az előtte áll szemébe, csak megfordult és elment.
Hümmmm....
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.