Sokan azt mondják, hogy hideg vagyok és érzéketlen. Ha tudnák! (itt horkantok egy cseppet sem úrinőset)
Én?! Aki bármin képes elsírni magát? Aki ennyit agyal? Aki már hónapok óta nem alszik, mert érzelmileg nincs jól?
Meg azt is mondták, hogy tudatos vagyok.. én??! Aki annyi butaságot csinált már életében? Igaz, főként becsiccsentve ragadtattam el magam, mert akkor volt BÁTORSÁGOM. És utána jótékonyan hívtam elő a "filmszakadás"-t... Bár másnap mindig be-bevillant egy-egy pillantkép, de mégsem volt annyira durva, mintha mindenre emlékeznék?! No nem?!
Ezen agyaltam hazafelé... és azon, hogy mindez védekezés. Álarc. Hidegnek tűnök, holott csak uralkodom magamon, hogy ne mutassam kifelé, mi zajlik bennem. Mert azzal vissza lehet élni... Ó, tudnék mesélni... Mi lesz egy barátságból, ha megromlik: Pfúj!
Hideg lennék? Mert nem adok támadási felületet? Mert az, aki nem szeret, ne lássa, hogy megbántott? Miért is? Mert kevés emberben szólal meg ilyenkor a lelkiismeret... Ó nem. Mohón még több gyengeség után kutat, hogy ha eljön a idő, a legnagyobbat rúghassa beléd. Általánosítok, tudom. És sajnálom.
Aztán ott van az önvédelem másik fajtája, mikor mi félünk saját bennünk levő démonainktól és ezért képtelenek vagyunk mást közel engedni. Mit lát a másik? Falat, merevséget. És mit érez? Hideget. A szeretet megnyit, a gyűlölet befalaz. De mi a szeretet? És mihez elég? Elég évek, évtizedek sebeit meggyógyítani? Elég méteres falakat áttörni? Állhatatosság. Ritka ember, akiben megvan ez az erény. Ma már csak úgy hívjuk csökönyösség. Mennyi fájdalom, mennyi félelem, mennyire fájás.
Megéri a szeretet?
Talán egyetlen emberben bízom meg, akinek mindezt megmutatom. Tudom, hogy nem élne vissza vele...
A másik, akinek megmutattam volna... hehh:S A falakig jutott. Nem lát, nem látott tovább. Most már kapálózhatok... Nem ismer engem, nem hisz a változásban, mert nem lát túl saját magán. Ahogy én sem. Van egyátalán valaki ebben a rohadt életben, aki VALÓBAN nem magából indul ki?!
Ölelő karú gyermek a vágy. OLyan ártatlan, hogy ölni lehet vele..
Ezt olvastam, szép, mi? De erről legközelebb.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.