Én meg nem nagyon tudok írni... Mert mit is írhatnék? MInden változatlan, minden reménytelen. Nincs már semmi olyan, mit ne írtam volna le....
"Te, barátnõm, otthonom,
a visszavezetõ utam, az elõre vetett pillantásom,
a jelenem, az egykorom, és a közbenem.
A felbukkanásom, a visszatérésem,
Te, az én hovám és honnanom,
A négy falam, ágyam és asztalom.
Nyitott ablakom a világra,
A folyóm, erdõm, udvarom, mezõm.
Színes halaktól nehéz hálóm,
Te, sivatagom és tengerem,
Kezdet és vég nélküli képeskönyvem.
Te, barátnõm, idõm,
Te, börtönöm, végtelen messze,
ajtó nélkül, rácsok nélkül.
Te, szabadságom, ott tartasz engem,
fogságban egy becsületszóval,
amit szívesen adnék neked ismét.
Nyitott ablakom a világra,
Forró nyári napom a réten,
Egem, szürke és felhõktõl nehéz,
Te, sivatagom és tengerem,
Kezdet és vég nélküli képeskönyvem.
Te, barátnõm, bajtárs,
az utamon, jó tanácsom,
torkom, Simonom és Kyrenem,
aki zuhanás közben is mellettem állsz
amikor mindenki más már egy erõsebb oldalon áll.
Nyitott ablakom a világra,
Forró nyári napom a réten,
Egem, szürke és felhõktõl nehéz,
Te, sivatagom és tengerem,
Kezdet és vég nélküli képeskönyvem.
A szabadságom, halálos ítéletem,
Te, eljátszott lélekgyógyítóm,
Te vagy nekem a merülésben,
A szénaszál, ami a vízben úszik,
Az utolsó esély, ami maradt.
A fáklya, mely utat mutat.
Nyitott ablakom a világra,
A folyóm, erdõm, udvarom, mezõm.
Színes halaktól nehéz hálóm,
Te, sivatagom és tengerem,
Kezdet és vég nélküli képeskönyvem."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.