Azt hittem, hogy T végleg eltűnt az életemből. Ahogy én azt elképzeltem.
Oké, én is hibás vagyok, mert az Ő e-mail címét is belevettem a többi 20 közé, akinek elküldtem egy viccet. Tényleg jó vicc volt!:) Senkinek nem jutott eszébe válaszolnia, csak neki. Hogy lám, nem bírom ki, muszáj írnom neki, ráadásul a címlistába Ő volt az első. Mik fel nem tűnnek ennek a pasinak... Reagáltam, hogy konkrétan csak Ő válaszolt erre a viccre, amit küldtem, senki más nem érezte ennek égető szükségét... De nem mentem bele újabb csatározásba. Minek? Úgy is tudom, hogy nem tud tőlem szabadulni:) Ez van. És nagyon úgy néz ki, hogy emiatt én se tudok tőle megszabadulni. Lehet fel kellene keresnem egy boszorkányt, hogy létezik e, hogy TÉNYLEG meg tudom átkozni a pasikat...
Na, J. Ugye vasárnap este kaptam tőle sms-t, amire én TERMÉSZETESEN hétfőn válaszoltam. Az első két sms még személytelen volt, de utána... Igen nyilvánvalóvá vált, hogy azért nála is fogott azon kívánalmam, hogy kurvára ne tudjon elfelejteni...
Aztán másnap (kedden) én délelőttös voltam. Egészen 2ig nem írt. Gondoltam, hogy délutános, és valóban. Fél 4kor kapok egy sms-t, hogy már nem dolgozom? Mert Ő írt ám nekem a munkahelyi címemre. Bingó, volt nagyjából a válasz. Felajánlottam neki az otthoni címemet. Mire hazaértem, már írt is:) Nagyjából semmiségekről volt szó. Aztán fél 10 felé csörög a telefonom. Tudtam, hogy Ő az. Nagyobb zavarban volt, mint én. Pedig ez azért nagy szó, tekintve, hogy én vagyok a nő, ő meg a férfi (megjegyzem, a nője ekkor nem volt a városban, valami túrán vett részt. Mondtam is J-nek, hogy nincs itthon a macska, cincog az egér:) T régi nőjét "anyunak" becéztem, mondanom sem kell, a háta borsódzott tőle:-) ). Nem igazán derült ki, hogy konkrétan miért is hívott. a megjegyzéseiből ítélve Ő maga sem tudta. Bár, mikor véget ért a 7 perces csevely, megjegyezte, hogy "Istenem, de ari a hangod". Hümm, már sokszor mondták, hogy mehetnék 06-90-ezni, de eddig mindig visszatartott valami:) Annyit mondott, hogy kábé 10 napja folyamatosan rám gondol...
Egyébként másnap kaptam egy olyan mailt J-től, hogy vegyünk vissza, mert ugye neki barátnője van, és nem hitte volna, hogy én ennyire felkavarom. Ebben a korban. Mármint az Ő korában. Visszaíírtam neki, hogy konkrétan ez úgy jött le, mintha én kerestem volna meg Őt és nem fordítva. Illetve nem értem, mit aggódik, hiszen nem igazán számoltam azzal, hogy Ő meg én újra együtt.... Pláne, hogy egyikünk nem független.
Hát Ő gondolt arra, hogy Ő meg én, igaz, csak megfordult a fejében, mert nem szerelmes V. kiasszonyba. Bár belém se volt az, de mellettem nagyon felszabadultnak érezte magát, és tudja, hogy mit rontott el, és lehet ezt szeretné helyre hozni.
Majd megjegyezte, hogy az indexen majdnem minden hozzászólásomat elolvasta és sajnálja, hogy ennyit szenvedtem miatta. Azt még jobban sajnálja, hogy abbahagytam a beírásokat. Jah és rendszeresen nézegetett iwiw-en. Hát megdöbbentett. És nem igazán örültem neki, hogy Ő végigkísérte az én szenvelgéseimet.... Mert szenvedni azt eléggé tudok.
Szóval visszavettünk. Így csak minden 3. mondatunkban lehetett szexuális utalásokat kivenni.
Jajj a legjobbat kihagytam. Mondja, hogy egyikünkbe se volt/van szerelmes (se belém, se V kisasszonyba), mert megviselte az előző szakítása. Minden megértésem az övé, hiszen nagyon sokáig voltak együtt, méghozzá esküt is tettek, Isten színe előtt.
De ha most azt várja, hogy ugyanazt érezze valaki más iránt is, akkor várhat ítéletnapig. Felhívtam figyelmét, hogy nincs két egyforma szerelem. Mert ha elvonatkoztatunk attól, hogy rólam van szó, mit is mondott? Már csak attól gyorsabban vert a szíve, hogy velem mailezik (bár meggyanusította a két adag éhgyomorra ivott kávét is:) ), 10 napja folyamatosan rám gondol, aztán két napig alig aludt valamit, mert felkavartam.
Kérdezem én tehát, mit akar még?
Jah és azt mondta, hogy ha kettőnknek van közös jövője, az úgy is kiderül.
És majd akkor fog velem kezdeni valamit, ha már teljes lényével felém tud fordulni, de ez nem tudja, mikor lesz és nem akarja, hogy várjak rá.
Mindenki figyeli ugye, hogy nem értem?
Megkeres, kifejezi hiányérzetét aztán közli, hogy vegyünk vissza és csak beszélgessünk ( na az tuti), mert neki barátnője van, de amit velem elrontott azt szeretné rendbe hozni, de ne várjak rá, mert nem kész új szerelemre. Tömören.
Csernus, hol vagy??!!
Jah, és pénteken már nem is jelentkezett:) V. kisasszony ugyanis hazatért.
Nem nagyon tudom hova tenni az egészet. Először még felkavart, de aztán amiket mondott az annyira hasonlít a tavalyi dologra, hogy komolyan mondom vicces.
Most hátradőltem és várok.
Ha akar engem, akkor igencsak meg kell érte dolgoznia.
Ha nem, akkor addig, amíg nem zavar szívesen beszélgetek én vele. Hiszen T-vel is beszélek. Mikor éppen nem küldöm el a picsába (igaz, úgy néz ki, sosem túl hatásosan:)))) ).
Sokszor azon gondolkodom, hogy a férfiak sokkal bonyolultabbak, mint a nők. Aztán rájövök, hogy kábé annyira komplikáltak, mint egy faék. És eközött a két érzés között lavírozok...
Van egy érzésem, hogy anyuval marad.
Nem baj, ugyanis augusztusban az én kis lelkem már fel lesz készülve arra, hogy új kapcsolatba kezdjek. És csak kis esélye van arra, hogy Vele....
