Arrow-al beszélgettem mag sokat, nem is értem, miért? Kioktató, fensőbbséges stílusa nem jön be...
Sok mindenkit letiltottam msn-ről, hogy ne lássák, ha fent vagyok. Menekülök.
Voltam templomban, de nagyon szédültem, mert nem sokat - értsd: semmit - nem ettem ma. Utána persze kurvasokat.
Gnocci hozott nekem finom brownit. Elmentünk kocsikázni, most hozott haza. Olyan aranyos fiú, még sem kell nekem Ő.... Nem és nem...
Nem tudom, mikor lesz vége ennek. Míg beszélgettünk, azon gondolkodtam, hogy elküldjem e levelet J-nek. És nem vagyok biztos benne.
Úgy érzem, hogy nem érdekelné Őt, hogy mi van velem, mit gondolok rólunk, kettőnkről. Mert az már a múlt. És milyen igaza van.
Hazudhatnék magamnak, hogy érdeklem, de úgy érzem,akkor becsapom magam...és ez a blog nem erről szól.
Lassan elhiszem, hogy nem találom meg a párom, hogy nem vagyok méltó a szerelemre. Ehh, ez már önsajnálat lenne? Lehetséges. Szinte fulladozom benne... INkább megyek olvasni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.